Szakmai programok

A szakmai program bővebb leírása...

Mint e névből is kiderül, egy nagyon átfogó szakmai programról van szó, ennek összes hátrányával és előnyével. Lehetőség nyílik a természetet a maga egészében látni és láttatni: „minden mindennel összefügg”. Ugyanakkor „aki sokat markol, keveset fog”! Tehát célszerű megfogalmazni egy konkrét célt, s aköré fölépíteni a programot.

Elengedhetetlen a többszöri terepszemle, az adott hely – a tábor időpontjában megfigyelhető – flórájának és faunájának minél alaposabb ismerete. A könyvekben, interneten található információkon kívül célszerű fölvenni a kapcsolatot a helyszínt jól ismerő szakemberrel is!

Néhány téma a sok közül:

• Hol vagyunk? (Melyik nemzeti parkban, tájvédelmi körzetben, stb.)
• Élőhelyismeret a MÉTA-program segítségével
• Az adott helyen megtalálható különleges fajok
• Természet és ember kapcsolata (tájhasználat)
• Vizes élőhelyek vizsgálata
• Gyógy-, és festőnövények
• Természet-, és környezetvédelmi szempontok

Írta: Dr. Dobos István Péter
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A szakmai program bővebb leírása...

A drámaelőadások alapja mindig az azévi keretmese. Az esténként a tábortűznél felolvasott egy-egy fejezetet fogja másnap a sorra kerülő család előadni – úgy dolgozva fel a szöveget, ahogy nekik tetszik, azt hozva ki belőle, ami nekik fontos, hangsúlyos. A családok teljes szabadságot élveznek e kérdésben.

Nehezítheti a feladatot, hogy ami este, a tábortűznél kellemes ritmusban folydogáló mesének hangzott, abból most pörgő cselekményű, párbeszédes szerkesztésű valamit kell faragnunk, akkor is, ha nem az.

Nyugodtan húzzunk a szövegből, illetve amit csak lehet, alakítsunk párbeszéddé, akcióvá. A családfő úgyis már legalább egy nappal előbb tudja, hogy melyik szövegrészlettel fognak dolgozni, tehát lesz ideje elkezdeni a szöveg átalakítását, családraszabását. A gyerekeknek remek ötleteik szoktak támadni, szerencsére a tapasztalatok szerint jó páran vannak megáldva dramatikus vénával.

Ne feledjük, hogy a drámafoglalkozás igazi célja és lehetősége, hogy a családok jobban megismerhessék egymást az egész napos munka közben. Pontosan a közösségképző erő miatt szükségszerű, hogy ezen a napon minden család (kizárólag) a saját papijával-mamijával dolgozzon, hiszen a színházi előadásra készülve fejleszteni lehet a gyerekek és a családfő-gyerek(ek) közötti együttműködést, hatékony kommunikációt – persze nem utolsósorban az esti előadás hatalmas sikerélmény lehet az egész csapat számára.

Egy egész napot eltölteni a dramatizálásra szánt meserészlettel egyrészt komoly lehetőséget jelent, másrészt nem kis feladatot.

A tábor területén kell dolgozni, lehetőleg diszkréten, úgy, hogy az esti közönség ne láthasson túl sokat előre az előadásból.

Többnyire az érdemi munkával meg szokták várni a családok, hogy a többiek elinduljanak napi túrájukra. Mindenképp hasznos, ha bemelegítő, energetizáló-jégtörő-bizalomerősítő játékokkal készülünk fel a tulajdonképpeni munkára.

A családfőnek, családnak joga és lehetősége van eldönteni, hogy milyen formában és stílusban dramatizálja a mesét, valamint joga van azt is eldönteni, hogy milyen szereposztással, stábbal dolgozik.

Fontos eldöntendő kérdés például, hogy kell-e egyszemélyes rendező? És jó ötlet-e, ha a rendező a családfő? Vagy van olyan gyerek a családban, aki szívesen csinálná és jól is menne neki? Kell-e technikai stáb? Jelmezes, díszletes, netán világosító? Lehet, hogy szükség lesz rájuk vagy másra, de az is lehet, hogy nem.

Az nagyon fontos, hogy minden gyereknek, a család minden egyes tagjának legyen (találjunk) komolyan vehető szerepet. Ha nincs elég szereplő a jelenetben, lehet technikai személyzetté avanzsálni, vagy lehet görög tragédiásan kórust alakítani, vagy új szerepet hozzáírni a meglevőkhöz, statisztákat keresni, stb. Úgy sokkal könnyebb hatékonyan dolgozni, sikerélményt szerezni, ha mindenkinek van normális feladata. Amit ő annak tud érezni.

Örömfoglalkozásnak kell lennie a drámás napnak – ha van olyan gyerek a családban, akinek inkább kínzás a szereplés, akkor az a legjobb, ha megmondja, mit tud, mit szeretne vállalni a közös munkából.

Nomád táborról lévén szó a díszletezési-jelmez-világítási és egyéb technikai lehetőségek igen korlátozottak. De erre úgy is tekinthetünk, mint hatalmas előnyre. A szersátorból beszerezhető alapanyagok (papírok, filcek, olló, illetve akár „komolyabb” tábori felszerelési tárgyak) a gyerekek kezében bármivé át tudnak változni és át is szoktak.

Nehezebbé teszi a munkát az, hogy tipikusan a dél körüli kánikulában is kénytelen a család az előadással foglalkozni. Ezt célszerű észben tartani a napi munkára felkészülve, az időkeretek kijelölésekor. Jó próbahelyet kell találnunk, ahol van árnyék, lehet pihenni is, és elég hely van mind a színpadi mozgás lejárásához, mind a jelmez- és díszletkészítéshez.

Elég intenzív testi-lelki-szellemi koncentrációt igényel a drámafoglalkozás, mindenképpen figyelni érdemes, hogy a gyerekek ne váljanak túl fáradttá, és mivel fáradtan nem megy a munka, ezzel ingerlékennyé, frusztrálttá. Az, hogy melyik család mennyit, milyen ütemezésben dolgozik, csak a családtagok életkorától, állapotától, egyebeitől függ. Ehhez jó, ha tudunk alkalmazkodni.

Ebéd után nagyobb szünet következik, ki lehet szakadni az aznapi munkából, hogy aztán este még egyszer-kétszer elpróbálhassák a darabot. Ilyenkor fontos figyelembe venni a fényviszonyok megváltozását; mind a szereplők és kellékek láthatósága, mind az esetleges felolvasandó szöveg szempontjából.

És mivel a lényeg a közös „örömzenélésen” van, a kisebb bakik nem számítanak, sőt, csak emelik az előadás értékét :)!

Írta: Mihalovics Éva
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A szakmai program bővebb leírása...

A geológiai képződmények szerves részét képezik a természeti környezetnek. Az egyes növénytársulások – majd ennek függvényében az állatvilág – elterjedése és előfordulása, valamint a táj alapvető arculata nagyban függ attól, hogy az adott területnek milyen geológiai jellemzői vannak, milyen geológiai formációkat találhatunk ott. Sok, az életünkhöz elengedhetetlenül fontos feltétel teljesüléséhez járulnak hozzá ezek a képződmények.

Belátható, hogy a sok millió év alatt keletkezett geológiai értékek rongálása, nem megfelelő vagy túlzott használata, az ezekkel való gondatlan bánásmód visszafordíthatatlan folyamatokat eredményez. Amit mi pár évtized alatt elhasználunk vagy tönkreteszünk, az emberi mértékkel felfoghatatlan idő alatt keletkezett, sok esetben egyedi és megismételhetetlen környezeti feltételek mellett.

A geológia szakmai program fő pedagógiai-szakmai célkitűzése, hogy a gyermekek megértsék a fenti gondolatok súlyát, és így hozzájáruljunk ahhoz, hogy geológiai környezetük iránt is felelős felnőttekké váljanak.

Ezen program során különösen fontos a gyakorlati, élményszerű tapasztalatszerzés. A lentebb tárgyalt elméleti ismereteket lehetőség szerint a valóságban megkeresve és bemutatva, esetleg otthonról hozott bemutatódarabokon, vagy szemléletes, játékos példákon keresztül szerzik meg a táborozók.

A foglalkozás szerves részét képezi a geológus kalapács önálló használata, ennek biztonságos mikéntjét a program elején a szaki ismerteti.

Nagyon fontos, hogy az elméleti ismeretek átadása után/közben hagyjunk időt a gyermekeknek önálló keresgélésre, az általuk talált érdekes geológiai képződményeket a gyermekekkel közösen „határozzuk meg”, és természetesen igény esetén bővebben is meséljünk róluk az érdeklődőknek.

A programon nagyobb hangsúlyt kapnak bizonyos típusú geológiai képződmények, attól függően, hogy a tábor környékén milyen kőzetek a leggyakoribbak. Főként magmás vagy vulkáni kőzetek előfordulása esetén jól lehet szemléltetni pl. az ásvány és kőzet közötti különbséget; üledékes kőzetek esetében viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kaphat az adott kőzet képződési környezete, az ősmaradványok bemutatása és vizsgálata.

A program során a gyermekek a következő ismereteket, képességeket szerezzék meg:

• A három fő kőzettípus (magmás, metamorf, üledékes) ismerete és elkülönítése, a hozzájuk kapcsolódó jellegzetes domborzati formák
• Az alábbiak közül a tábor környékén jellemző részletes, a többi érintőleges bemutatása:
  • Vulkanizmus; jellegzetes kőzetei, ásványai, hazai megjelenései
  • Az üledékes kőzetek; jellegzetes fajtái, felhasználásuk
  • A metamorf kőzetek; jellegzetes fajtái, felhasználásuk
• A következő fogalmak ismerete: ásvány, kristály, kőzet, kavics, ősmaradvány – és ezek biztos elkülönítése
  
• A Föld felépítése vázlatosan, a rétegek arányainak érzékeltetése
• A Föld kora; a földtörténeti idő és a történelmi idő közötti szakadék kihangsúlyozása érzékletes példákkal
• Az adott hegység és közvetlen környezetének földrajzi alapjai: főbb települések, legmagasabb pont, vízfolyások és tavak, jellegzetes időjárás, domborzati viszonyok, geológiai jellemzők, esetleg egyéb érdekességek
• A geológia gyakorlati művelésének alapjai, a kőzetek és ásványok felismerésének praktikái. Például:
  • Geológus kalapács, nagyító szakszerű és balesetmentes használata
  • A mészkőre sósavat cseppentve pezsgést tapasztalunk
  • A bauxit hozzátapad a nyelvünkhöz
  • Két kovakövet egymáshoz ütve égett szagot érzünk

Írta: Harangi Rita, Dobos Balázs
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A szakmai program bővebb leírása...

Ebbe a folyamatba a gyermekeket bevonva nem csak jelentős segítséget, „dolgozó kezeket” kapunk a főzéshez, hanem szándékunk szerint fejlesztjük a táborozók önállóságát és önellátóságát, valamint rámutatunk arra, hogy a közösségek hosszútávú fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges minden egyén munkája és energiabefektetése. Az egyik nap elvégzett munkáért „cserébe” más napokon a többiek munkájának gyümölcsét fogyaszthatják a gyermekek.

Fontos feladatunk és nem titkolt célunk, hogy a program során minden táborozó megtalálhassa a magának tetsző és való feladatot; ezáltal önkéntes feladat- és felelősségvállalásra, a későbbiekben akár otthoni aktivitásra ösztönözzük őket.

A táborozókat már a munkafolyamatok kezdetébe bevonjuk, így képet kapnak az egyes ételekhez szükséges alapanyagokról; átérzik, hogy az otthonihoz képest mennyivel komolyabb szellemi és anyagi erőforrásokat kíván egy 100 fő fölötti nomád tábor élelmezése.

Fontos állomás a szükséges alapanyagok beszerzése. Ennek során pénzügyi és logisztikai lehetőségeinkhez mérten igyekszünk előnyben részesíteni a helyi termelőket és a helyből származó alapanyagokat, de legalábbis a helyi kereskedőket. Ezáltal követendő példát mutatunk a táborozóknak, hiszen a komoly környezetvédelmi előnyök mellett a táborhely környéki (jellemzően kis)település gazdasági fejlődését támogatjuk a nagyvállalatok helyett.

Az alapanyagok összeállítását és sikeres megérkezését követően többféle, egyaránt nagy figyelmet és koncentrációt igénylő feladat várja a táborozókat (és persze a konyhai személyzetet): a tűz meggyújtása, majd folyamatos táplálása a szervezők és segítők által épített zárt égésterű bronzkori tűzhelyekben; az alapanyagok előkészítése (zöldségpucolás, reszelés, szeletelés, ...), a szükséges mennyiségek kimérése, vízmelegítés, a folyamatosan használt konyhai eszközök tisztítása (mosogatás), az étkezésekhez a táborozók összekolompolása, majd az adagok kiosztása (mindenkinek jusson!), és még sorolhatnánk...

Fontos, hogy amellett, hogy a táborlakókat minden étkezésre pontosan elkészülő, egészséges és elegendő táplálék várja, a konyha szakmai programon résztvevők gazdagodjanak „konyhaművészeti” és táplálkozástani ismeretekkel is. Azaz mondjuk el nekik, hogy miért olyat és miért úgy főzünk, ahogy.

Az ételek készítése közben térjünk ki arra, hogy milyen tényezőkre kell ügyelni az egészség tartós megőrzése érdekében (pl. növényi rostok szükségessége a belek stimulálására, a táplálkozási ritmus szükségessége, nehéz ételek után a testmozgás és a fürdőzés elkerülésének szükségessége). A gyermekek életkorának és érdeklődési szintjének figyelembevételével ejtsünk szót a fehérjékről, szénhidrátokról, zsírokról, ásványi anyagokról és vitaminokról; mindezeket járja át az az érzés, hogy az egészség több mint ezen alkotóelemek számtani összessége.

A tábor szemléletének megfelelően mindenképpen ejtsünk szót a természetben vadon növő jellegzetes gyógy- és fűszernövényekről, különös hangsúlyt helyezve azokra, amelyek a táborhely környékén is megtalálhatóak. Amennyiben a gyermekek szabad kapacitása engedi, esetleg valamilyen más szakmai program során erre a szaki lehetőséget ad, terepi munkaként gyűjtessünk is a táborozókkal ezekből a növényekből. Mondjuk el jellegzetes ismertetőjegyeiket, illetve a konyhai felhasználásuk lehetséges módjait (fűszer, tea, stb), és ezeket a gyakorlatban is alkalmazzuk. Természetesen külön hangsúlyozzuk, hogy védett természeti területen mindenfajta növény gyűjtése szigorúan tilos!

Szintén a résztvevők életkorának, érdeklődésének és az aznapi konyhai teendők számának függvényében beszélhetünk az egészségre káros, akár szenvedélybetegséget előidéző anyagokról (alkohol, nikotin, drogok); a függőség alapvető természetéről (pl. a koffeinhez, a csokoládéhoz, a cukorhoz, vagy rossz szokásokhoz, mint a körömrágáshoz hasonlítva), valamint a felismerés és a változtatás lépéseiről, illetve a helytelen táplálkozáshoz/fogyasztáshoz kapcsolódó betegségekről (pl. tüdőrák, tüdőtágulás, elhízottság, anorexia, cukorbetegség).

Tapasztalataink szerint ez a szakmai program veszi leginkább igénybe a táborozók fizikai és szellemi erejét, kitartását, lelkesedését. Ezért nagyon fontos, hogy a konyhai személyzet és a családfő előre egyeztessen a család életkoráról, esetleges gyenge pontjairól, illetve az elvárt feladatokról – ez utóbbiakat megfelelően lelkesítő körítéssel a családfő előre tolmácsolja a gyermekek felé!

Lehetőség szerint a főbb munkafolyamatok befejezése után biztosítsunk kis szüneteket, pihenőidőket a gyermekeknek – de be kell látnunk, hogy bár az elméleti ismeretanyag mennyisége igazodhat a táborozók fáradtsági szintjéhez, a napi étkezésekre mindenképp el kell készülni időben és elegendő mennyiségben az ételeknek!

Írta: Dobos Balázs
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A szakmai program bővebb leírása...

Kezdődik reggel azzal, hogy – még a táborhelyen – mindenkit külön-külön megkérdezünk, mi a kedvenc madara, és főleg, miért. Innentől érdekes átalakulás tanúi lehetünk. Hiszen arra a napra adott személy adott madárrá változik – így nem is a nevén, hanem a madárén szólítjuk –, ami egyfelől nekünk némi agytorna, másrészt alkalmat kínál, hogy menet közben minél több érdekességet áruljunk el a kiválasztott fajról.

Aztán annak függvényében, hogy milyen madarakhoz lett szerencsénk, szó esik még azok hangjáról, „hasznáról és káráról” – Herman Ottó száz éve még ilyen ismérvek szerint készítette korszakalkotó könyvét, a tulajdonképpeni első magyar madárhatározót –, ami mai nyelven inkább úgy hangzik: az ember formálta természetben betöltött szerepükről. Ha már Herman Ottót említjük, a honi madarászat, egyáltalán, az ornitológia nevű tudományág történetéből is felelevenítünk egy-két érdekes mozzanatot, a madarak régies elnevezésétől a madárgyűrűzés kialakulásán és rendszerén át az újabban ezt helyettesítő rádiós nyomkövetésig.

Természetesen külön megemlékezünk az ország legrégibb és legnagyobb civil szervezetének számító Magyar Madártani Egyesület munkájáról is. Ennek kapcsán hallanak a gyermekek az adatgyűjtéshez szükséges terepnaplók és határozókönyvek használatáról, valamint bepillantást nyerhetnek a magunkkal hurcolt kisebb-nagyobb távcsövek működésébe, illetve magukba a távcsövekbe.

Az utunk során érintett élőhelytípusok kapcsán szóba kerülnek azok jellemző madarai, egy külön félórát szentelünk a madárvonulás csodájának, illetve téli madárvendégeinknek – praktikus tanácsokkal látva el „fiókáinkat” az etetés, odúkészítés mikéntjéről –, és külön kitérünk az Év Madarára, ami 2012-ben az egerészölyv lesz.

A pihenők mindemellett játékokra is alkalmat adnak – mondani sem kell, nálunk ilyenkor is a szárnyakkal megáldott kétlábúak a főszereplők! A madarakat magukban rejtő filmcímek és szólásmondások épp úgy feladványok lehetnek – a fenti egyesület által rendelkezésünkre bocsátott apró ajándéktárgyakért, könyvjelzőkért és matricákért cserébe –, mint ahogy alkalomadtán madarakkal kapcsolatos viccek sülnek el, és ha már úgyis madarat lehet velünk fogatni, természetesen az elhangzó énekek is az ég madarairól szólnak.

Hogy ne legyen mégsem ilyen egyoldalú aznapi tevékenységünk, az útba eső növényeket is nevükön nevezzük – különös tekintettel a madárnevet magukban rejtőkre! –, esetleges gyógyító hatásaikra is kitérünk.

A táborba visszatérve pedig terítékre kerülnek az út közben talált, illetve otthonról hozott, „válogatott” tollak, zárásként pedig listát készítünk az aznap látott és/vagy hallott madárfajokról. Ahogy a táborhely közvetlen környékének madarait is lajstromba szedjük ottlétünk során.

Írta: Técsi Zoltán
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A szakmai program bővebb leírása...

A ma esetleg fáradságosnak tűnő életvitel a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szokásokat követte. Különösen nehéz, szigorú világ volt ez, amelyben keményen dolgoztak és minimális kényelemben éltek. Gondolunk itt például a pákászoktól kedve a sóvágókon át a vákáncsosok nehéz fizikai munkájára.

Ugyanakkor teljes életet élő hagyománykörük volt. Az élet egészét áthatotta a hagyomány és szokásrend.

A program nem rekonstruálni szeretné a régmúltat, csupán némi ízelítőt adni a tábor résztvevőinek az emberek egykori küzdelmes, de maguk számára fontos és megbecsült munkájáról, nehéz és küzdelmes életéről.

Azzal, hogy a gyerekek betekintést nyernek eleink életébe, könnyebben el tudják helyezni magukat a világban. A foglalkozás egyik fő pedagógiai célkitűzése, hogy a résztvevők játékosan megismerkedjenek saját kultúrájukkal, ezáltal természetes magyarságtudat alakuljon ki bennük.

Ez az a program, ami mindenképp több előzetes terepszemlét igényel a táborhelyhez közel eső településre. Fontos, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a helyiekkel, mielőtt gyerekeket vinnénk hozzájuk.

Legtöbb esetben érdemes a helyi polgármesterrel, esetleg a lelkésszel felvenni a kapcsolatot, és rajtuk keresztül megszerezni a szükséges belépőjegyeket, vagy akár díjmentes belépésre jogosító engedélyeket a lehetséges helyszínekre (pl. tájház, templom, kultúrház, stb). Általában nagyon lelkesnek és segítőkésznek bizonyulnak.

Ehhez kapcsolódik, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni arra még a program elején, hogy tisztázzuk a gyermekekkel, hogy a helyiek rendkívül sokat segítettek nekünk a program megvalósulásában, és ennek megfelelő tisztelettel legyenek irántuk. Ez sokszor talán magától értetődő, de jobb tisztázni még a program elején.

Nagyon fontos, hogy élményszerűen, kreatív játékokon keresztül próbáljuk meg átadni az adott térség kultúrájának jellemzőit, ne csupán egy száraz előadás formájában. Ehhez kapcsolódik, hogy a gyermekeknek mindig hagyjunk elegendő időt az egyes helyszínek önálló felfedezésére. Elkerülendő, hogy a helyszínre érkezve azonnal adatokkal lássuk el őket. Időt kell hagyni nekik arra is, hogy önálló következtetéseket vonjanak le, és aztán kérdéseket formáljanak a témával kapcsolatban. Ezzel ők is jobban magukénak érzik az információt, amit utána kapnak.

Gyakran problémát jelenthet, hogy a program helyszíne nem elég „élő” a gyermekeknek, mivel egy romról vagy egy poros tájházról van szó. Nagy kihívás a program vezetőjének ezeket élővé és érdekessé tenni, de nem lehetetlen, hiszen egy bevezető beszélgetéssel, jól célzott kérdésekkel már fogékonyabbak lesznek a további ismertetésre.

A Néprajz program szerves részét képezi a kézimunka foglalkozás is, hiszen remekül átvezethető, integrálható abba.

A kézimunka program során a csapat egésze hoz létre egy produktumot, aminek készítése során mindenki kiveszi a részét a folyamatokból. A csoport különböző képességű gyermekei számára (fejlődési szint, egyéni tulajdonság) a program vezetője differenciálva támaszt követelményeket.

A gyermek egész személyiségének fejlődését elősegítik az olyan követelmények, amelyek az ő képességeihez igazodnak, ezért a program vezetőjének felelőssége felismerni, hogy melyik gyerek mire alkalmas.

Az erőfeszítéssel elért eredményt, még ha nagyon kezdetleges is, ugyanúgy értékelni-dicsérni kell, mint a jobb képességűek munkáját. A megerősítésnek nagy szerepe van.

A táborozó számára az ábrázolás játék, amit mindig örömmel végez. Az ábrázolás érdekes témáival a gyermek figyelme fejleszthető. Élmények hatására érdeklődésük szélesedik, sikerélmények hatására ábrázolóképességük fejlődik.

Az ábrázolótevékenység vagy kézimunka foglalkozás alapja a tárgyakról szerzett sokoldalú tapasztalat (tapintás, irányok, mozdulatokkal való utánzás, megfigyelés, anyagok és eszközök tulajdonságainak megismerése: puha, alakítható, sima, színes, ragad, görbe, szabályos, szakad stb). A program során sokféle anyaggal dolgozunk, ami külön élmény a gyerekek számára (pl. gyapjú, fa, pamut, növényi részek).

A foglalkozás célja, hogy felkeltse a gyermekekben a ceruzával, a festékkel és más anyagokkal, eszközökkel való tevékenység vágyát, az ezek iránti lelkesedést, hogy ezáltal juttassa őket az ábrázolás élményéhez.

Keltse fel bennük az érdeklődést, rácsodálkozást, díszítőkedvet és -készségét, az alkotás örömeit, fejlessze emlékezetüket és a természet utáni ábrázolást; alakítsanak ki forma- és színképzeteket.

A feladatok sikeres teljesítése hozzájárul a gyermek látási, tapintási, mozgási érzékelésének összerendeződéséhez, a vizuális élmények átéléséhez. Gazdagodnak képzeteik, fejlődik képzelőerejük.

Fontos megjegyezni, hogy tapasztalataink szerint a természetes, nomád környezet inspiráló hatással van a gyermekekre ilyen szempontból, olyannyira, hogy többször a szabadidő során is igényük van különböző kézműves tevékenységek végzésére.

Írta: Farkas Boglárka
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A szakmai program bővebb leírása...

A foglalkozás célja alapvetően az, hogy a mindennapi életben is hasznosítható, praktikus, reális, életkoruknak megfelelő ismeretekkel ruházza fel a résztvevőket, a természetjárás és az ezen belül felmerülő esetleges szükséghelyzetek terén.

A tábor résztvevőinek életkora miatt (10-14 év) elsősorban érzelmileg próbáljuk a gyerekeket a természetben való mozgásra, tartózkodásra csábítani. Hiszen aki „nem jön ki”, annak nincs szüksége az ottani túlélésre sem.

Az érzelmi „csábítás” tulajdonképpen olyan élményközpontú tevékenységeket jelent, melyeket csak a helyszínen, az adott csoportok összetételét megismerve lehet testre szabni.

Ezek az élmények lehetnek intellektuálisak, sportorientáltak, játékosak, esztétikaiak. Természetesen ezek nem tisztán, hanem keveredve jelennek meg a programban, hiszen a csoportok vegyesek, de az egyes családok családfőivel történő előzetes egyeztetés alapján lehet ezeket megfelelően súlyozni.

Intellektualitás: elsősorban az erre a korra jellemző értelmi nyitottságra alapoz, sok kérdéssel és válasszal a növényzettől az állatvilágig, az időjárástól az erdőben található ehető növényekig, a tűzgyújtástól a menedékhely-készítésig, az esetleges technikai felszerelésektől a térképolvasásig.

Sport: ha a csapat összetétele fizikailag homogén; esetleg idősebb, jobb állóképességű gyerekekből tevődik össze és az erre vonatkozó igény is felmerül, akkor hosszabb túrák megvalósítása is lehetségessé válik. Velük akár távolabbi helyekre is el lehet jutni, és ha már kellően elfáradtak, akkor lehet adagolni az információkat.

Játék: ez megvalósulhat előre elkészített térképekkel történő tájékozódási játék keretében, ahol kettesével vagy akár közösen keresünk meg kijelölt pontokat. De lehet, hogy a túrába illesztünk olyan részeket (meredek löszfal, ágas-bogas mászható fa, szikla, patak) ami számtalan lehetőséget biztosít különböző játékokra.

Esztétikum: olyan helyek felkeresése, aminek a látványa a gyerekeket „szájtátásra” készteti. Például csodálatos kilátás egy hegytetőről, vagy egy óriási fa az erdőben, esetleg pirkadat, napfelkelte megtekintése stb. Ez is a bevezetőben megfogalmazott élményközpontú megközelítését szolgálja a programnak, melyen keresztül a résztvevőkhöz közel kerül a természet és szívesen térnek majd oda vissza egy esetleges következő alkalommal.

A program általános szakmai tartalma:

• A térkép: 
  • Szintvonalas domborzatábrázolás és ennek összevetése a valós tereppel (pl. magas dombtetőről körbetekintve) 
  • Térképi méretarány, távolságmérés a térképen és a valóságban 
  • Alapvető térképjelek ismerete tájékozódási alapfogalmak 
  •  A tájoló használata (min. 2 főre 1 tájoló) 
  • A térkép tájolása 
  • Helymeghatározás tájoló és térkép segítségével, sok gyakorlati feladattal 
  • Természetben található jelekkel való tájékozódás (mohos fatörzs, hangya-boly, évgyűrűk, csillagképek). 
• Időjárási jelenségek megfigyelése: 
  • Átlagos nyári napon látható időjárási jelenségek közös észlelése, a létrehozó okok áttekintése (felhőképződés, hajnali harmat, csapadékképződés, légáramlatok) 
  • Előrejelző módszerek 
  • Csapadékmérés, a hőmérséklet napi mérése, egyszerű hajszálas légnedvességmérő összeállítása 
  • Népi időjárási megfigyelések (pl. alacsonyan szálló fecskék, barlangból kijövő medve, Medárd-napi eső) 
• Az útközben előforduló, különböző célokra hasznosítható természeti erőforrások megismerése: 
  • Ehető és mérgező növények, gombák 
  • Tűzcsiholás módszerei 
  • Optimális menedékhelyek 
• Elsősegélynyújtás alapjai: 
  • Beteg állapotának felmérése 
  • Újraélesztési technikák 
  • Hordágykészítés 
  • A beteg ellátásának praktikái

Írta: Mayer Zsolt, Mayer Márton, Dobos Balázs
Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából